A kakaóbab termesztése
Az ültetvényeken többnyire két betakarítási időszak van. A termés nagy acélkéssel vágják le, kosarakba gyűjtik, majd felnyitják és kikaparják a húsát. A bab először bézs színű, majd a levegőn fokozatosan bíborvörösre változik. A magvas húst nagy halmokba rakják a földön, vagy dobozokban, illetve kosarakban tárolják levelekkel lefedve, és hagyják erjedni.
A fehér hús megerjed, alkohol és egyéb melléktermékek keletkeznek. A hőmérséklet megnő és elpusztítja a kakaóbabban lévő csírát, így az nem tud kihajtani. Kémiai folyamatok sorozata veszi kezdetét, mely megszünteti a termés keserű ízét, és létrehozza a jellegzetes csokoládé ízt. A kettő-hat hónap alatt lezajló erjedés végére a babszemek színe barnává változik, és elválnak a hústól. Mivel ekkor még nedvesek, szét kell teríteni a napon, vagy forró levegős ventilátorral megszárítani a rothadás megelőzése érdekében.
Eközben a hibás – például a penészes vagy rovar rágta – szemeket is kiválogatják. A napfény még sötétebb színt és még aramásabb ízt ad a magvaknak.
Leggyakoribb előfordulása
Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.
Kakaófák sokfelé díszlenek Európa üvegházaiban. Szép termő példányai megtalálhatók a szegedi és a vácrátóti botanikus kertekben, a budapesti pálmaházban és a füvészkertben.
A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák, Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században. Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni.
A 17. századig csak itták, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük.
<< Vissza
